Enyém, tiéd, miénk a Föld – avagy környezeti nevelés az Apponyi suliban

„A hit, amely a Földdel való kapcsolatunkból ma hiányzó egyensúly visszaállításához szükséges, nem más, mint hinni jövőnk létezésében. Hihetünk ebben a jövőben, dolgozhatunk, hogy elérjük és megőrizzük, vagy vakon sodródhatunk tovább… A döntés a miénk....”

(Al Gore)

Mesterprogramom részeként vált hangsúlyossá a környezeti nevelés az iskolában. Kollégáim bevonásával és a vezetőtársammal való szoros együttműködéssel kerülhetett előtérbe ez a fajta pedagógiai munka az intézményben. Nevelési folyamatunk nem a hagyományos tanulásszervezési formákra koncentrál, és nem is a pusztán rutinszerűvé váló tevékenységek folyamatos ismétlésére épít, amikor a felnövekvő nemzedéket elkötelezetté szeretné tenni az élővilág megóvása és a környezet védelme iránt.

Ennek oka abban rejlik, hogy megvan bennünk a hit a Földdel való kapcsolatunkban, a hit a jövőben. Környezeti nevelési programunk végrehajtása során ezért a környezettel való tudatos együttélésre irányítjuk a figyelmet. Tesszük ezt azért, mert azt tapasztaljuk, hogy nagyon erős fejlesztő-nevelő hatása van a gyerekekre a mindennapi iskolai élet „fizikai” és „szellemi” környezetének egyaránt.

Az intézmény épületének belső alakítása, az iskola működése és a benntartózkodás idejében zajló pedagógiai munka alapvetően járul hozzá a diákok környezetbarát szemléletmódjának formálásához. A közösségi terek, az irodahelyiségek és osztálytermek zöldítése, a növények öntözése és gondozása, az előkert és a bejárat virágosítása, a madárvédelmi tevékenység, az állatvédelmi munkába való bekapcsolódás, az állat-örökbefogadás: az élő környezetre fókuszálva végez szemléletformálást.

Míg az egyes helyiségekben elhelyezett szelektív tárolókba a hulladékot fajtánként különválasztó gyűjtési forma alkalmazása, a papír-, kupak-, aludoboz- és elemgyűjtés, a hulladék újra hasznosítható értékként való kezelése (madáretető készítő verseny, „adventi öko móka”, kézműves alkotások, használati tárgyak, díszek, ajándékok kreatív összeállítása), az ésszerű energiahasználat, az autómentes közlekedés gyakorlata (gyalogos, rolleres és kerékpáros közlekedés, az „autómentes nap” programsorozatába való bekapcsolódás), a napelemes autómodell készítése, a „zöld” energiaforrások kipróbálása, a gyümölcselemek összerakása mind arra szolgál, hogy a gyerekek megismerjék a környezetüket és megtanuljanak felelősségteljesen gondolkodni és gondoskodni arról.

Lükő István szerint a környezeti nevelés a „remény pedagógiája, mely nevezhető reménységnek is, amennyiben a belső átalakulás fejlődését tűzi ki célul. Meg kell értenünk, hogy ez a pedagógiai tevékenység az iskolában a globálisan fenyegető környezeti veszélyek miatt stratégiai kérdéssé vált.”

Tantestületünk a remény pedagógiájával élve, a környezet védelme iránti elkötelezettséggel szeretné tovább folytatni nevelő munkáját a jövő generációja érdekében. Ez a fajta szemléletalakítás lehet a mi reménységünk.

Bejczi Mónika, intézményvezető