A „boldogság mérése” avagy diáknap az Apponyi suliban

Az információs társadalom és a big data egyik velejárója, hogy az ember mindent meg szeretne mérni, mindent számszerűsíteni akar. De vajon egy ilyen megfoghatatlan és összetett dolgot, mint a boldogság… azt is? Igen!

Bhutánnak köszönhető, hogy a világ megismerkedett a Bruttó Nemzeti Boldogság (BNB) fogalmával és így a boldogságnak mértékegysége lett. Ebben az országban ugyanis ötévente megmérik a boldogság kilenc kulcsfontosságú összetevőjét: a pszichológiai jólét, az egészség, az oktatás, a jó kormányzás, az ökológia, az időfelhasználás, a közösségi élet, a kultúra és az életszínvonal területét. Bhutánban hisznek abban, hogy egy ország fejlettségét az határozza meg, hogy a népesség mennyire elégedett az életével, mennyire boldog.

De mi is az a boldogság? A tanulók esetében hogyan mérhető? Mi itt, az Apponyi Albert Általános Iskolában hogyan járulhatunk hozzá a boldog gyermekkorhoz? Hogyan tehetjük elégedetté diákjainkat?

Müller Péter szerint „, a szeretet, az öröm és a boldogság egymástól elválaszthatatlan fogalmak. És mintha ezek hiányoznának leginkább az életünkből.” Szeretet nélkül ugyanis nem lehet örülni, míg a boldogság nem más, mint életünk „apró örömeinek szövete”.

Ha ezen a gondolatmeneten indulunk el, rájövünk, hogy az iskolában sokat tehetünk a gyerekek boldogságáért. Hiszen, ha tanítványainknak olyan tevékenységeket tervezünk, olyan programokat szervezünk, amelyek számukra apró örömöket okoznak, hozzájárulhatunk elégedettségükhöz, boldogságukhoz. Ugyanakkor a személyiségüket is fejlesztjük.

Az apró örömök által ugyanis gyerekek önbizalma erősödik, melynek hatására tudnak pozitívan gondolkodni, lélekben egészségessé válnak, hisznek magukban, mernek a felnőttektől segítséget kérni, kreativitásuk fokozódik és így képesek lesznek kiutat találni az őket megérintő problémákból.

Az idei tanévben mindenképpen szerettük volna a gyerekekben az örömteli érzést fokozni, s minél többször átéltetni velük a boldog, önfeledt pillanatokat. A két év után végre ismét megvalósításra került diáknapon ezért egy „boldogság-csokrot” nyújtottunk át nekik sok-sok programmal és meglepetéssel. A különböző helyszíneken mindenki megtalálhatta a maga kis „apró örömét”.

A kicsiknek volt álarcos fotósarok, arcfestés, nyaklánckészítés, Just Dance, míg a nagyobbakat focimérkőzések, csocsó bajnokság és ping-pong meccsek is várták. Mindkét korosztálynak megrendezésre került a játékos vetélkedő, ahol lekváros kenyér evésben, lufifújásban, múmiakészítésben, ugrókötelezésben, lufi borotválásban, hullahopp karikázásban, kisautó versenyeztetésben, doboz dobálásban és gyorsasági labdaátadásban mérhették össze az osztályok tanulói az ügyességüket. A rendezvényt rock and roll bemutatóval színesítettük.

Ezután következtek a meglepetések: a Titanic csúszda és az élő csocsó, mely természetesen minden gyerek tetszését elnyerte. A sok-sok csúszást és labdaátadást követően a program jégkrémevéssel és tombolahúzással zárult.

Ezen a napon mi is megpróbáltuk megmérni a boldogságot. Ám nem a bhutáni mintát követtük és nem a Bruttó Nemzeti Boldogságot használtuk mértékegységként. Az iskolánkba járó gyerekek boldogságának mérésére a nevetést, a jókedvet, az önfeledt játékot, a csillogó szempárokat, a vidámságot és az örömteli pillanatokat alkalmaztuk. S jelentem, a mi mérőeszközünkön a boldogság mért értéke elérte a skála legmagasabb pontját ezen a napon. Ennél többet nem is kívánhatunk…

Bejczi Mónika intézményvezető