Iskolánk története
Eredetileg falunknak egy iskolalakása volt a plébánia mellett, az akkori Fő utca -jelenleg Hunyadi út- keleti oldalán.
1650-ben 8 hold föld tartozott hozzá. A tanító negyedévenként, gyermekenként (akik ekkor még csak fiúk voltak) 25 dénárt kapott. Egyházi szolgálataiért egyéb juttatása volt.
1756-ban a tanító negyedévenként, tanulónként 25 dénárt kapott, és még egy kenyeret.
1770-ben 12 gyermek járt iskolába. A tanító olvasásra, írásra és számolásra okította őket. A tanításért évente 7 forint 70 krajcár járt neki.
Az 1780-ban végzett vizsgálat megjegyezte, hogy a falu tanítója latinul és németül is tudott. Háza paticsfalu épület volt, összedőlés fenyegette. Az épület gondozása a falu lakóinak dolga volt. A tanító földjeit a falubeliek szántották és vetették be.
1875-ben az iskola római katolikus plébániai iskola volt, egyosztályos, vegyes. Egy tanteremben egy tanító tanította a gyerekeket. A tankötelesek száma 151 fő volt, de iskolába csak 61 tanuló járt. A tanterem csak 60-70 gyermek befogadására volt alkalmas.
A XIX. század második felében a "kántoriskola" már szűknek bizonyult a növendékek számához képest. Ezért az Egyházközség az utca másik -nyugati- oldalán kettő tantermes és két tanítói lakásos épületet emeltetett 1880-ban.
1930-ban a két tantermes iskolát tanítói lakássá alakították át, valamint itt kapott helyet a Postahivatal is. Jelenleg ebben az épületben az Idősek Klubja működik.
Megszervezték a második tanítói állást, majd 1905-ben a harmadikat is. A negyedik tanítói állást pedig 1930-tól töltötték be.
Idővel a három tanterem is kevésnek bizonyult, ezért az Egyházközség 1928-ban új, modern iskola építését határozta el. Az iskola meg is épült a két tantermes régi iskola mellett, emeletes épületben. Ehhez az építkezéshez az állam 26000 pengőt adott segélyként, továbbá 12000 pengőt kamatos kölcsönben. A hívek 10000 pengővel járultak hozzá, továbbá kézi és ingás napszámokkal, valamint homokkal.
Az Egyházközség 1942-ben a -kántoriskola- elavult épületét lebontatta és az utcafronthoz képest egy méterrel beljebb újra felépítette. A költségekhez az állam 28000pengő segéllyel járult hozzá, az Egyházközség a hívekre 6000 pengőt vetett ki, de felhasználták a régi épületből a jobb kő- és téglaanyagot, épületfát, cserepet, továbbá a hívek kézi- és igás erejét is. Homokról az Egyházközség gondoskodott. Az épület modern, négyablakos tantermből állt, folyosóval és szertárral. A hozzá tartozó kántortanítói lakásban pedig 3 szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, kamra volt, a pincében mosókonyha. A melléképületekben külön WC a kántortanítói családnak, külön az ifjúságnak, továbbá ólak, faház, istálló, pajta, kút. Az épületek földszintesek voltak. A lakáshoz tartozott 304 négyszögöl udvar, 250 négyszögöl kert. A kántortanítói álláshoz javadalmi föld is járt a Keleti kertalja dűlőben, a Berek dűlőben és a Felsőerdő kerékaraszti dűlőben összesen 8 hold 1356 négyszögöl.
A "kántoriskola" épületét az Egyházközség visszakapta, jelenleg Zarándok közösségi házként működik.
1942-ben az iskola római katolikus, osztott volt. 252 tanulóz 4 tanító tanított.
A második világháború után az épületek nagyobb renoválásra szorultak, mert a világégés alatt az iskolák német, majd orosz kaszárnyai célokat szolgáltak, ezért jelentős károkat szenvedtek el. A felújításokat 1946-ban 5000 forintért végezték el.
Az iskolák államosítása után az 1946-47-es tanévtől a - már ekkor is nyolcosztályos népiskola - általános iskolává fejlődött. Fenntartója Gencsapáti politikai község lett.
A múltban az iskola 500 négyszögöl gyakorlókerttel rendelkezett, melynek telekkönyvi tulajdonosa a község volt. Mára a terület nagy részét beépítették.
Az ötvenes évek elején -a gyermeklétszám miatt- iskolabővítést határoztak el. 1954. szeptember 5-én adták át a Hunyadi út nyugati oldalán lévő -négy osztályteremmel bővített- általános iskolát, mely 500000 forintos beruházással valósult meg.
A 70-es években a község lélekszámának növekedésével párhuzamosan nőtt a tanulólétszám is, melyet ekkor már a perenyei gyermekek is gyarapítottak. Az iskola két műszakban -délelőtti és délutáni tanítással- működött. A két műszakos oktatást úgy számolták fel, hogy néhány nagy termet válaszfallal szétválasztottak, és újabb helyiségeket szabadítottak fel iskolai célokra. (Ekkor került sor új postahivatal építésére, és a hivatal régi helyiségeit napközi- és gyakorlati oktatás céljaira kezdték hasznosítani.)
1981-ben megépült a Dózsa György utcában az új, modern szaktantermekkel, szertárakkal, tornateremmel, könyvtárral, iskolai ebédlővel rendelkező iskolánk.
Szendrőiné Sochr Mária
